Községi és Iskolai Könyvtár

Családnevek enciklopédiája

Leggyakoribb mai családneveink

Családneveink, melyek Európában egyedülállóan vezetéknévként használatosak, több évszázadra visszanyúló kialakulását tárja föl a vaskos enciklopédia nyelvész szerzője. Hajdú Mihály, az ELTE BTK emeritus professzora, több mint ötven éves névtudományi, névtörténeti kutatómunkáját számos könyv és monográfia jelzi (ld. Általános és magyar névtan, 200325137). Jelen műve - szerves egységet alkotva a sorozat legutóbbi kötetével (Keresztnevek enciklopédiája, 200908137) - mintegy összefoglalása a családneveinkkel kapcsolatos ismereteknek. Egy tömör, a lexikon felépítését, használatát megvilágító bevezető után következnek leggyakoribb családneveink. Az egymást alfabetikus rendben követő, mintegy 1230 névcímszó elmondja a nevekről gyakoriságukat, eredetüket, változási folyamatukat és jelentésüket. Utal földrajzi elterjedésükre, bemutatja a névváltoztatásokat, névmagyarosításokat. A magyar nevek mellett szerepelnek a leggyakoribb német (Jung, Klein, Schmidt), szláv (Novák, Gyuricza, Petrovics) és román (Argyelán, Marosán, Moldován) családnevek is. Az eredet kifejtése során a szerző minden esetben megadja a főbb jelentéstani típusokat: például pogány egyénnévi eredetű (Bács, Csete), keresztnévi eredetű (Benedek, Laczkó, Lázár), nép- vagy népcsoportnévi (Besenyő, Kun, Orosz), helynévi eredetű (Dunai, Erdélyi, Pesti), foglalkozásnévi (Dudás, Gerencsér, Kocsis), életmódra, vagyoni helyzetre vonatkozó (Bujdosó, Gazdag, Pór), tulajdonságra utaló (Csonka, Sánta, Szakáll). A tudományos ismeretterjesztést szolgáló mű függelékében az irodalomjegyzék és a névmutató közé ékelődik a családnevek eredet és gyakoriság szerinti csoportosítása. A kézikönyv ajánlható mindazoknak, akik érdeklődnek saját vagy ismerőseik családnevének keletkezési és használati körülményei iránt, és kíváncsiak a nevekben megőrzött nyelvi, kulturális, művelődéstörténeti összefüggésekre.