Könyvtárak a XXI. században
„Könyvtárak a XXI. Században – képzések az élethosszig tartó tanulás érdekében”
TÁMOP- 3.2.4-08 / 1-2009-0005
A komáromi önkormányzat – további öt településsel konzorciumban – mintegy 41 és fél millió forint összegű európai uniós forrást nyert a „Könyvtárak a XXI. században – képzések az élethosszig tartó tanulás érdekében” című pályázatával a Társadalmi Megújulás Operatív Programban. Az európai uniós támogatást a nyertes konzorciumi partnerek: Almásfüzitő, Ács, Kisbér, Komárom, Nagyigmánd és Oroszlány települések könyvtárainak fejlesztésére - az egységes országos lelőhely-nyilvántartáshoz igazodó, könyvtári elektronikus katalógusok, adatbázisok kialakítására, interaktív könyvtári honlapok és portálok létrehozására, könyvtári munkatársak képzéseire és könyvtár-szolgáltatásokat népszerűsítő programok megvalósítására - fordíthatják.
A projekt 2010. április elsején indult útjára és 2011. december 31-én zárul.
Az almásfüzitői önkormányzat ezzel a pályázattal 2.679.364 Ft vissza nem térítendő támogatást kapott.
A közel másfél évig tartó projektidőszakban számos új helyi programot bonyolít le településünk könyvtára, melyekről az Almásfüzitői Hírek oldalain tájékoztatjuk az érdeklődőket. Interaktív honlapot hozunk létre, és nagy hangsúlyt fektetünk a könyvtáros képzésére, valamint a könyvtári szolgáltatások népszerűsítésére.
Bekéné Magyar Melinda
Vámos meg én
Nem vagyok fanatikus. Sem nem vagyok megszállott. Gondoltam, ezt mindjárt itt az elején tisztázzuk. Van bennem ellenben némi késztetés arra, hogy azon szerzők műveit, akiket igazán kedvenceimként könyvelhetek, hiánytalanul beszerezzem. Listám véges. Viszont gyarapszik. Szerepel rajta többek közt KV, AC, ELD, FK, MGy, MI, de ott van VM, vagyis Vámos Miklós is. Vele, illetve könyveivel öt évvel ezelőtt találkoztam először. A véletlen adta kezembe egyik írását, s azóta szándék vezérel a többihez. Az eltelt idő alatt huszonöt kötetesre nőtt VM-gyűjteményem, mely így kevés híján teljesnek minősíthető.
Kevés híján teljesnek minősíthető gyűjteményemet egy átlagosnál nagyobb méretű reklámtáskában helyeztem el, s beálltam a sor végére, mely dedikációra várt az október 11-i közönségtalálkozót követően…
Apropó, közönségtalálkozó. Manapság, ha valaki (ha egyáltalán) kíváncsi egy kortárs szerzőre (író, költő, satöbbi), a másodperc tört része alatt (sávszélesség függvénye) találkozhat vele a világhálón (internet). Csupán a nevet kell beütni, s már bukkannak is fel oldalak százai, ezrei (százezrei). Kritikák, ismertetők, honlapok, rajongói portálok, ilyesmik. Kell nekünk még ezek után az ember? Kell az nekünk – gondoljuk ilyenkor –, hogy felismerjük benne a fényképhez, képernyőhöz képest öregebbet, kopaszabbat, kövérebbet, alacsonyabbat? Kell az, hogy rájöjjünk, hadar, vagy dadog, esetleg selypít? Na, kérem, ezek itten ugyebár előítéletek. Kedvenc játékaink. Vetkőzzük le őket!
Aztán levetkőzött előítéleteink meztelenségében tegyük fel újra a kérdést: kell nekünk még ezek után az ember? Kell! Kell!! KELL!!! Például azért, VM példájához ragaszkodva, hogy arcot kapjon könyveinek szinte valamennyi hőse. Aki olvasta őt (s jó páran lehetünk így ezzel), az tudja (sejti), hogy legnagyobbrészt önélete indíttatja. A sorok közt ott találjuk kalandjait, élményeit, emlékeit, álmait. De ne szaladjunk így el!
Október 11-én, a hét legszebb keddjén, hetven-hetvenöt percen át hallgathattuk őt. Táskáját maga mögé, a színpadra tette, nekitámaszkodott a világot jelentőnek, s mesélni kezdett. Onnan indult, hogy Zenga Zének. Merthogy régi-új könyvének bemutatóját tartották nemrég. A könyvnek, mely 1983 óta (akkor még Cenzné meg az ura jóvoltából megcsonkítva) számtalan kiadást ért már meg. VM a kulisszák mögé invitált bennünket. Hogyan születik egy könyv. Hogyan lesz az emlékből ötlet, az ötletből történet, abból pedig regény. És persze hogyan lesz a regényből kötet. Mert az sem egyszerű.
Az előadás, mely könnyed volt, humoros, közvetlen, élvezetes, egy szóval pazar. Ma, amikor a szórakoztatóipar dübörög, villan, és robban, és ragyog, és főleg a viz(ualitás) az úr, akkor kimondottan jól esik (nekem legalábbis) leülni kicsit, és hallgatni valakit. Aki ráadásul ilyen jó előadó, mint VM.
Nem számoltam. Tippelek. Százhúsz, talán százharminc ember (köztük én is) ült a az Almásfüzitői Petőfi Sándor Művelődési Ház színháztermében. Ismerve a tér kínálta lehetőségeket, mindannyian tudjuk, ez kevés (ha nem is elenyésző). Sebaj. Nekünk jól telt az esténk. Ez a százhúsz-százharminc szempár (köztük az enyém is) egyként fókuszálta tekintetét a hatvanegy éves, József Attila-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét kiérdemelt szerzőre, akinek könyvei számos országban és nyelven jelentek meg, aki filmeket írt, televíziós műsorokat készített, aki amerikai egyetemeken tanított, aki könyvkiadót, színházat vezetett, aki pályakezdő írókat támogat, aki satöbbi, satöbbi, satöbbi.
…Kevés híján teljesnek minősíthető gyűjteményemmel tehát ott álltam a sorban. Előttem jó páran vártak még aláírásra. Én meg türelmes vagyok. A várakozás perceit ambivalens érzéseimnek szenteltem. Vajon megemlegeti-e VM édesanyámat, ha elébe járulok a huszonöt kötettel? Vajon merjek? Vagy ne merjek? Kicsit már bántam is merészségem. Aztán sorra kerültem. És aláírt. Huszonötször. Így mondta: ha valaki megtiszteli őt azzal, hogy ennyi könyvével idejön, akkor ő valamennyit aláírja.
Nem két perc volt. Figyeltem őt. Minden könyvét kezébe vette, megnézte borítóját, s zöld tintával (töltőtoll) dedikálta.
Megköszöntem. Elköszöntem. Ennyi. Egy nagyszerű író járt nálunk októberben. Jó páran kíváncsiak voltunk rá. Nem elegen. Hazafelé menet aztán megnéztem az ablakokat. Sok helyen villogott a tévé kékje.
eSzJé
Nem elég korán kezdeni! /TÁMOP – 3.2.4-08 / 1-2009-0005 / /
Óvodánk gyermekei - a rendszeres „Füzitői Újság” olvasó már jól tudja – könyvtár foglalkozásokon vesznek részt immár a harmadik tanévben. Az óvodapeadagógusok „A gyermekirodalom és a művészetek kapcsolata” összefoglaló egységben hozzák közelebb a gyermekek számára a könyvtár légkörét a korosztálynak megfelelő irodalmat.
Ebben az egységben feldolgozásra kerül: Csukás István: Sün Balázs című meséje, A szólő szőlő mosolygó alma című népmese, Az öreghalász és a nagyravágyó felesége, Prokofjev: Péter és a farkas, Grimm: Csipkerózsika, A két medvebocs, és a róka, A só, Zelk Zoltán: A négy vándor és Andersen: A fenyőfa című meséje.
A cél, hogy a meséhez kapcsolódva más és más művészeti ágat mutassunk be a gyerekeknek. Pl: Prokofjev: Péter és a Farkas című meséje jó lehetőséget biztosít a hangszerek hangjával való ismerkedéshez. / Takács Józsefné óvodapedagógus dolgozta fel a mesét / A Csipkerózsika a táncművészetekbe ( balett) enged bepillantást a gyerekeknek. Mészáros Gyuláné kolléganőnk A szóló szőlő mosolygó alma, csengő barack című mesét a festészettel kapcsolata össze. Gyümölcsöket ábrázoló festményeket figyelhettek meg a gyermekek, ennek apropóján beszélték meg a kép részleteit, és kapcsolták a meséhez. /Nagy segítség volt számunkra hogy, Sándor Ilona Almásfüzitő lelkes festője biztosított számunkra néhány festményt a kedvenc csendéleteiből /. Szilágyi Andrásné Az öreghalász és a nagyravágyó felesége című meséjével a bábozás művészetébe – és képalkotásba kaphattak bepillantást az ovisok. A Bán Györgyné által feldolgozott mese segítségével, melynek címe: Három kívánság, tündér ruha tervezésébe kezdtek a gyerekek, majd ismerkedtek a magyar konyhakultúrával.
A Kolléganők aprólékos gonddal és igyekezettel adják át, válogatják mindazt az ismeretet, szépséget és harmóniát amit az óvodáskorosztály befogadni képes.
Kerek Etelka óvodapedagógus
Bábelőadás a könyvtárban
2011. november 25-én szülők, nagyszülők jöttek el a könyvtárba, hogy megnézzék a gyerekek bábelőadását, valamit a projekt alatt készített gyerekmunkákat. A kiállítás megnyitón Kerek Etelka óvodavezető foglalta össze az elmúlt két év eseményeit.
„A 2008-ban a megírt pályázati programmal kapcsolatos célkitűzésünket a következőként fogalmaztuk meg: a mese, a vers a játék, örömforrás legyen a gyermek számára, hiányozzék belőle a direkt oktató szándék. A könyvtári foglalkozások hatására / 122 óra / a gyermekek szívesen, örömmel, figyelmesen hallgassanak mesét. Váljanak képessé a hallottak képi megjelenítésére, ébresszük fel bennük az igényt megszólaltatni a mese szereplőit. Szeressék és óvják a könyvet, mert ha meg tanultak vele bánni, bizalommal fordulnak a könyv felé. Fedezzék fel a könyvtárat és annak szolgáltatásait (szülő és gyermek egyaránt). Tapasztalják meg nemzetünk hagyományait, mesevilágát, kultúráját továbbá nyerjenek bepillantást más nemzetek mese – gyermekirodalom világába is.
A bemutatott gyermekirodalmi műveket összekötöttünk egyéb művészeti ágakkal is. Megismerkedtek a balett, a néptánc alapjaival, népi gyermekjátékokkal, festészettel, beszélgettek a rajzfilmkészítés technikájáról, kiállításokat látogattak. Agyagoztunk, meghallgattunk egy meseoperát, megfigyelhették és megszólaltathatták a hangszereket, voltunk színházban, koncerten és sok-sok bábelőadáson.
Bepillantást nyertek a magyar konyha hagyományaiba és az egészséges étkezés szokásainak alapjait is kötöttük egy-egy meséhez. /sütöttek, szendvicseket és gyümölcssalátát készítettek a gyerekek.
Kiállításokon vettek részt; emlékezzünk a Foky Ottó, vagy a Dargay Attila kiállításra, megtekintették Kumpost Éva keramikus munkáit is.
Gazdag és változatos volt az elmúlt időszak. Azok a gyerekek, akik velünk együtt játszottak ebben a nagyszerű foglalkozás sorozatban talán többször fordultak meg eddig könyvtárban, mint a magyar átlag ember. Remélem ez a biztató folyamat, számukra nem szakad meg.
Köszönjük ezt a gyönyörű könyvtárat Almásfüzitő Önkormányzatának. Azt adta az itt élőknek, amit megfogalmazni csak úgy tudok: lehetőség. Lehetőség a gyermekeknek és felnőttnek arra hogy, megtanuljanak látni, gondolkodni.” Kerek Etelka
