Yuval Noah Harari: Homo Deus - A holnap rövid története
Yuval Noah Harari: Homo Deus - A holnap rövid története
Harari Sapiens című könyve mintegy folytatásának is tekinthető a Homo Deus- A holnap rövid története. Mint azt az első fejezetben is írja, az emberiséget az elmúlt évezredekben alapvetően három nagy probléma foglalkoztatta: az éhezés, a járványok és a háborúk. A 3. évezred hajnalára azonban - ha nem is teljesen, de alapvetően - sikerült megzabolázni ezeket a problémákat. A történelem során először halnak bele többen abba, hogy túl sokat esznek, mint abba, hogy túl keveset. Több ember halálát okozza az öregség, mint a fertőző betegségek. És világszerte több ember követ el öngyilkosságot, mint ahányat a katonák, terroristák és bűnözők együttvéve megölnek. A mai is előforduló éhínségek okai elsősorban politikaiak, és így le is küzdhetők, napjaink járványai - az AIDS-et is beleértve - jóval kevésbé pusztítók, mint bármelyik korábbi betegség (ráadásul az orvostudomány egyre gyorsabban áll elő terápiákkal), a világ vezető politikusai, vállalatvezetői vagy tábornokai pedig - Afrika és a Közel-Kelet kivételével - saját országukat érintően valószínűtlen forgatókönyvként gondolnak a háborúkra. De akkor vajon - múltbéli tetteink, illetve jelenlegi értékrendünk fényében - mik lesznek a jövőbeni céljaink? A szerző a szerinte legvalószínűbb forgatókönyv szerint három fő célt emel ki. Megkísérelhetjük az élet meghosszabbítását, adott esetben a halhatatlanság elérését; a nyomor leküzdése után célul tűzhetjük ki, hogy az embereket ténylegesen boldoggá tegyük; és miután a túlélésért folytatott állati harc fölé emelkedtünk, belefoghatunk abba, hogy - mintegy új vallást létrehozva - istenné tegyük az embert, a Homo sapiensből Homo deust csináljunk. A szerző ugyanakkor, miközben felvázolja, hogy az emberiség miként is ad értelmet a világnak, hogyan játszódott le és folytatódik világszerte egy humanista forradalom, arra is rámutat, hogy mindeközben hogyan veszítheti el az irányítást is. A valószínűsíthető folyamatok ugyanis azzal fenyegethetnek, hogy a kezdeti humanista célkitűzések szép lassan irrelevánssá válnak: az emberek elveszíthetik a hálózaton belüli funkcionális jelentőségüket, létrehozókból puszta csipekké válhatnak, majd adatokká redukálódhatnak, végül úgy oldódhatnak fel a végtelen adatfolyamban, mint sárrög a rohanó folyóban.
